Interjú Gedei Tiborral

Aki szereti a munkáját

A nagy sürgés-forgás közepette, még a meccsek előtt sikerült elcsípnem Gedei Tibort, aki a XX. Nagykun Viadal egyik kosárlabdabírója. Néhány percnyi ideje alatt „mesélt” nekünk a bírói pálya sokrétűségéről.

Mit tudhatunk eddigi bírói pályafutásodról?

Én két éve vagyok játékvezető. Az aktív játék miatt eddig nem nagyon volt időm foglalkozni ezzel, de idén próbálok minél több mérkőzést vezetni, és természetesen a ranglétrán is előrelépkedni.

Milyen sportbírónak lenni?

Nagyon szeretek kosárlabdabíró lenni, hiszen így sportágon belül maradhattam játékos pályafutásom után is, és így tudom a kapcsolatot tartani a volt csapattársakkal, edzőkkel, bírókollegákkal.

Köztudott, hogy elég sok negatív hatás éri a bírókat pályafutásuk során. Te ezt mennyire érzékeled? Esetleg van-e valami jó sztorid ezzel kapcsolatban?

Ez részben tényleg ezzel jár, de tudjuk, hogy a legtöbb szidalom nem konkrétan nekünk szól. Az emberek a meccs hevében sok mindent mondanak, amit utána megbánnak. Ilyenkor általában bocsánatot szoktak kérni. Van néhány történetem is, de semmi extra.

Mennyire vagy elégedett a sportolókkal, akiknek a meccsén bírói szerepet töltöttél be?

Én nagyon szeretek játékot vezetni, ebben az iskolában nagyon sportszerűek a sportolók A vezetők szintén nagyon korrektek, az iskolához tartozók nagyon aranyosak, kedvesek. Nagyon jó ellátásban részesülünk, teljesen elégedett vagyok

Szerinted mennyire jó a Móricz fölszereltsége?

A sulinak nagyon jó tornaterme van. Kevés középiskola mondhatja el magáról, hogy ilyen eszközökkel rendelkezik. Annyira nem látok bele, de úgy gondolom, hogy jó edzők vannak, szerintem teljesen jó a dolog. A diákokért elég sok mindent megtesznek, ami az én meglátásom szerint nagyon korrekt.

Mennyi áldozattal jár a munkád?

Elég sok áldozattal jár, mert például most is három napunk megy rá a viadalra, de ezt is úgy kell felfogni, mint egy munkát. Ez a szakma mindenképpen más, mint amikor valaki nyolc órán keresztül egy gyárban dolgozik. Itt ha menni kell, akkor menni kell, van mikor három nap egymás után, aztán van, mikor egy hétig nincsen semmi. De én szeretem ezt csinálni, szeretem a munkám!

Köszönöm szépen, s további jó „munkát”!

Kugler Anita